Emlékezünk

15-20 000 fős tömeg gyülekezett a Műegyetem előtt 1956. október 23. délelőttjén. Diákok, hivatalnokok, munkások, katonák szervezték, irányították a diktatúra és a szovjet megszállás elleni tüntetést. Utánajártunk, mi is történt 58 évvel ezelőtt ezen a napon, illetve a forradalom időszakában ott, ahol ma dolgozunk: Budapest belvárosában, az Alkotmány utca és a Szalay utca környékén.

„Ha katonát látok elmenni mellettem géppisztollyal, félek, nem vagyunk-e bent máris egy harc színhelyén. Az Oktogonig sikerül eljutni. Itt elválok kísérőmtől, mindketten a munkahelyünke iparkodunk. Közben próbálok kenyeret szerezni, de mindenütt sokan állnak sorba. A Szalay utcába kellene mennem, az Oktatásügyi Minisztérium épületébe. Megindulok a Nagymező utcán. A jelek nem kedvezőek. Hol itt, hol ott látok tankot, és a Parlament, egyúttal utam célja: a Szalay utca felől lövöldözést hallok. Barátságtalan a légkör. Mire a Kálmán utcába érek, a lövöldözés fokozódik, és mindig közelebbről jön. Az egyik sarkon a húsüzlet redőnyét hirtelen lehúzzák, onnan emberek szaladnak ki, éppen szembe velem, arra, amerről én jöttem. Tanácstalan vagyok, de aztán nekivágok az útnak tovább, egyszer csak a Parlamentet látom magam előtt balra az utca végén: az Alkotmány utcában vagyok. Az utcán csak egy-két embert látok. Egy szembejövő pártól megkérdezem: „Lehet-e arra menni?” – A válasz: „Nem.” Hirtelen megint lőnek, mégpedig közelről. Fal mellé állok. Mellettem még két idősebb férfi lapul velem együtt a falhoz. Egy lövés közvetlen melletünk suhan el. „Csak ki innen!” – ez az érzésem. Nem jól érzem magam itt a Parlament közelében, hiszen idetartottak a fiatalok a tankkal. Később értesülök a szomorú tényről: a fiatalok nagy része a Parlament elé ment tüntetni Gerő ellen, és ott közéjük lőttek.” – olvasható a visszaemlékezés az irodalomtörténész Zimándi Pius naplójából.

Tankok vonulnak az Alkotmány utcában

Az ’56-os forradalom és szabadságharc alatt több fegyveres csoport alakult a fővárosban, melyek közül a legjelentősebbek a VIII. és IX. kerületben, a Baross és a Széna téren, Pesterzsébeten és Csepelen jöttek létre. A Támogatáskezelő Alkotmány utcai székhely-épülete, valamint a Szalay utcai épület a Parlament közelsége miatt bizonyult fontos helyszínnek. Ezeken az utcákon is történtek kisebb fegyveres összecsapások, a tankok és a tüntetők pedig itt vonultak a Parlament felé. A Kossuth téren több emlékmű is őrzi a forradalom emlékét, többek között A forradalom lángja, valamint a szimbolikus golyók és emléktábla a mai Földművelésügyi Minisztérium épületének falán.

Szimbolikus golyók és emléktábla a Földművelésügyi Minisztérium épületén

Ma is, nap mint nap észrevétlenül megyünk el az épületek mellett, amelyeken a forradalom hagyta nyomait. Az V. kerületben ugyan nem alakultak jelentős fegyveres csoportok, az épületek azonban sokáig megőrizték mind az október 24-i Honvédelmi Minisztérium előtti, mind pedig az október 25-i parlamenti sortűz nyomait.

Lövések nyomai a Szemere utca-Szalay utca sarkán (2006)

A házfalak sebei a tömb-rehabilitációk során lassan eltűnnek, de néhányukat látva, ma is rá kell döbbennünk, hogy a forradalom lenyomata mennyire közel van hozzánk.